"A telefon mára mindennapi életünk szerves részévé vált. Mindenhová elkísér: csörgése az irodában, a lakásban, az autóban, az utcán, de még a buszon sem ér meglepetésként. Kevesen gondolunk ugyanakkor arra, hogy a kommunikációs eszköz megválasztása nem vagy-vagy kérdés; hogy a mobiltelefon-használatnak más kultúrtörténeti dimenziója van, más a vezetékesnek. Ez utóbbinak legfőbb pszichológiai előnye, hogy helyhez kötött, vagyis a kommunikációnak nincs olyan nyugtalanító aspektusa, ami a tér-koordináták valódiságának helyreállítását követelné ("halló, a buszon vagyok"). Ugyanakkor a személyhez kötött, ezáltal folyamatos kommunikációt biztosító mobiltelefon antropológiai természetünk szempontjából tekinthető előnyösebbnek. Azt is hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni, hogy egy bizonyos társadalmi réteg számára a mobil, a multiplex mozi, a színház elérhetetlen, így a kommunikációban való bennmaradást a vezetékes telefon biztosíthatja. A vezetékes vonalon megvalósítható internet-csatlakozás tehát sokak számára a kulturális leszakadás mértékét csökkentheti."