Sarlós Gábor: Azt gondolom,  itt mutatkozik meg igazából az,  melyik cég gondolkodik felelősen, melyik cég adományoz felelősen és melyik cég kommunikál felelősen. Túl azon, hogy esetleg az adott évre eső büdzsét már kimerítették, ennél sokkal fontosabb, hogy tud-e azonnal reagálni, meg tudja-e találni azt a megfelelő módot, ahogy ténylegesen segíteni tud. Én mindenképpen azt tanácsolnám, hogy túl az első döbbeneten és nekibuzduláson, érdemes okosan végiggondolni azt, hogy ki hogyan akar támogatni. Készpénzzel, valamilyen saját szolgáltatással, termékkel? Ha például termékkel, azt hogyan akarja eljuttatni? Vajon nem jelent-e az adományozottnak, a segélyezetteknek akár túl nagy terhet az, hogy adott esetben egy gyógyszerszállítmányt nem lehet odáig eljuttatni, nincs meg pillanatnyilag az infrastruktúra hozzá.

Hermann Irén:Említette a kommunikációt. Körültekintően kell intézni, hogy egy-egy ilyen támogatást, adományt hogyan kommunikáljon az illető cég, hogyan ne legyen túl tolakodó, hogy ne azzal kérkedjen: ő támogatást nyújtott az áldozatoknak, vagy az áldozatok hozzátartozóinak.

Sarlós Gábor: Teljesen egyetértek. A felelős kommunikációnak most van itt az ideje. Annak, hogy visszafogottan, szolidan, de nagyon is pontosan tájékoztatva adja meg azt az információt a cég, hogy ő hogyan támogat. Elsősorban azt, hogy hogyan tudnak mások bekapcsolódni ebbe, hogyan tudnak akár magánszemélyek, akár más cégek ehhez csatlakozni. A szervezettséget jelzi az is, hogy megadja azt a számlaszámot, azt a csatlakozási módot, telefonszámot, honlapcímet, ahol ő is képes arra, hogy másoknak a segítségét befogadja és akár így megtöbbszörözze azt az eredeti összeget vagy eredeti termék vagy ajándék mennyiséget, amivel ő maga segíteni szeretne. Még egy fontos mozzanatot emelnék ki. Úgy is meg lehet sokszorozni ezt-és ez egy nagyon fontos kommunikációs eszköz is lehet-hogy a cég az erőfeszítéseit a cégen belül a dolgozói felé kommunikálja. Hiszen nagyon sok olyan munkatárs dolgozik a vállalatoknál, bármelyik cégnél, aki jómaga is szeretne segíteni, és talán pont az adhatja meg a lehetőséget, ha ő csatlakozni tud egy olyan kezdeményezéshez, amit a saját cége indított. Ha a cég még egy forintot odatesz minden olyan forint mellé, amit a saját dolgozói adnak. Ez megint nagyon jó lehetőség és egy nagyon fontos közösséget építő eszköz is, tehát kommunikációs eszköz is végső soron.

Hermann Irén: Gyakori az olyan támogatási mód-mostanában hallani magyar cégekről is-akik úgy próbálnak támogatni, hogy egy adott termék megvásárlása után meghatározott forintot juttatnak a katasztrófa sújtott területre. Azaz bevonják a termék fogyasztóját, legyen ő olvasó, néző, vásárló. Adott esetben ez jó módszer?

Sarlós Gábor: Szerintem, most nem a fogyasztásra és a még több fogyasztásra kellene ösztönözni, még akkor is, hogyha bizonyos százalék vagy néhány forint ebből a jó ügy érdekében, és a jó ügyre fordítódik. Én sokkal hitelesebbnek tartom, ha a cég az adott forgalomtól teljesen függetlenül azt mondja, hogy ő a tavalyi árbevételének vagy a tavalyi nyereségének X százalékát hajlandó erre a célra áldozni. Számomra ez a hitelesebb megoldás.

Hermann Irén: Kérdéses ilyenkor, hogy a sajtó hogyan foglalkozik ezekkel a kérdésekkel, ami nem csak konkrét esetben probléma természetesen. A sajtó az adományozásról, a támogatásról nem szívesen ad hírt, mivel reklámnak érzi azt. Ez az eset azonban-gondolom-kivételt jelent, hiszen mégis csak jelentős hírértékű eseményhez kapcsolódnak a támogatások.

Sarlós Gábor: Én is úgy látom, a sajtó nyitottsága is egyértelműen nagyobb ebben a helyzetben, és szerintem ezt a cégek úgy tudják  "meghálálni", hogy valóban nagyon pontos, nagyon egzakt, és nem saját magukat előtérbe toló, vagy előtérbe helyező információt szolgáltatnak. Tényleg azt adják, meg, hogy informálnak, hogyan tudnak mások csatlakozni a segélyakcióhoz. És természetesen azt is megnevezik, hogy mi az a konkrét cél, amire ezt fordítani szeretnék. Az egésznek az adhat hitelességet, hogyha ehhez olyan szervezetek munkáját is felhasználják vagy olyan szervezeteket támogatnak, akik nemzetközi tapasztalattal, ottani helyismerettel rendelkeznek, saját szakembereik, saját segítőik dolgoznak a térségben. Tehát ahol minden szempontból garantálhatjuk, hogy az a támogatás oda jut el, ahol szükség van rá.