A Millward Brown a magyarországi kutatás szempontjából figyelembe vette azokat a lényeges szociális és történelmi tényezőket, melyek a 25-35 éves fiatal, magyar párok életében szerepet játszanak, hiszen ezek jelentős hatással vannak gyermekvállalási hajlamukra, valamint a férfi-női szerepekről - ha nem is tudatosan - kialakított véleményükre. Eszerint a hagyományos szülői szerepről alkotott felfogás tovább él a fiatal generációban, vagyis a gyermekvállalás komoly, életreszóló felelősségvállalás és együtt jár a fiatalok saját igényeiről történő lemondásával. Ugyanígy továbbélnek a hagyományos női és férfi szerepek is a családon belül, mely szerint a nő a család "lelke" míg a férfi a család "feje". A nőnek ugyan lehetnek családon kívüli ambíciói karrierjét illetően, de a családon belül egyértelműen az anyaszerep az övé. Ezen a ponton a nőre különösen nagy teher nehezedik, hiszen egyrészt anyaként kell megfelelnie a társadalmi elvárásoknak, másfelől - különösen Magyarországon - szembe kell nézniük azzal, hogy karrier szempontjából a férfiakhoz képest alárendelt szerepük van.

A szinte permanens politikai változások miatt a 21. századi fiatal párok nem követik elődjeik életstílusát, illetve normáit, hiszen egy dinamikusan változó világ magasfokú elvárásainak kell folyamatosan megfelelniük. Ezzel szemben elődjeik, egy olyan, biztonságosnak tűnő, alig változó társadalomban nőttek fel, ahol a tömegből való kitűnést, egyediséget, lázadó szellemet még elítélték, ezért rájuk leginkább a passzivitás és a körülményekhez való alkalmazkodás volt jellemző.

A dinkik a tomboló fiatal évek lezárása után egy független, mind anyagilag, mind érzelmileg stabil élet kialakítására törekszenek partnerükkel, melyhez az anyagi feltételeket készek előteremteni. A függetlenség első lépése az összeköltözés és a saját lakás megszerzése. A dinkik különös ambivalenciában élnek, mivel egyszerre törekszenek a dolgozó felnőtt szerepében az anyagi és érzelmi stabilitásra, ugyanakkor megvan a lehetőségük az életet habzsolni vágyó fiatal szerepében hedonista életstílust folytatni. Meg kell azonban jegyezni, hogy főként az anyagi korlátok miatt, a dinkik Magyarországon sokkal limitáltabban élnek ezzel a lehetőségükkel. Betáblázott, erősen strukturált időbeosztásukat hétköznapokon a munka köré, hétvégéken partnerük köré igazítják. A hétköznapok számukra kemény munkával telnek, melyet a megérdemelt hétvégi pihenés követ. A szabadidejük nagyrészét a párok közös programokkal, családlátogatásokkal töltik. A hobbira és a sportra nem jut már idejük, mivel a munka elveszi minden erejüket. Mind a szórakozásban, mind pedig a kikapcsolódásban a pénzükért cserébe minőségi élményszerzésre törekszenek. Tisztában vannak azzal, hogy versenyképességük fenntartása érdekében elengedhetetlen tudásuk frissítése, ismereteik bővítése, melyhez leginkább az Internetet használják. Mivel egy materialista társadalomban élnek, félelmeik is leginkább anyagi jellegűek; félnek a munkahelyük elvesztésétől, anyagi visszaeséstől, egészségük megromlásától, illetve tudásbeli lemaradás miatt versenyképességük elveszítésétől. Különösen a nők tartanak a negatív társadalmi megítéléstől alakjuk elvesztése miatt. Miként félelmeik, vágyaik is anyagi jellegűek, így a jó és jól fizető munkahely, kiegyensúlyozott anyagi helyzet, saját lakás, vagy legalább a lakáshitel kifizetése, az élet élvezése, külföldi utazás szerepelnek vágyaik között.

A gyermekes, fiatal párok életstílusát maximálisan a gyerek határozza meg. Elsődleges céljuk a gyerek anyagi és érzelmi biztonságának megteremtése. Családon belül harmóniára törekszenek, ezért a párok jellemzően fölosztják egymás között a házimunkát és a gyerekhez kapcsolódó feladatokat. Életük tulajdonképpen monoton és rutinszerű, ahol a gyerek maximális kiszolgálása áll a középpontban. A hétvégi kikacsolódás is az egész családot érintő kirándulásokból, bevásárlásokból, nagyszülői látogatásokból áll. Az éves nagy nyaralás tervezgetése olyan cél, amiért egész évben érdemes dolgozniuk. A fiatal szülők ritkán járnak el szórakozni a gyermek nélkül és nem találják már a közös hangot a régi barátokkal, ezért baráti társaságuk is gyermekes szülőkből áll. Az ilyen fiatal családok szintén anyagi biztonságra vágynak, hogy mindent megadhassanak gyermeküknek. A munka nem mint önmegvalósítás szerepel életükben, hanem egyszerű pénzkereseti forma. Az anyákat leginkább az foglalkoztatja, hogy állást találjanak a gyermekkel otthon töltött idő lejárta után. Ebből adódóan jobban odafigyelnek külalakjukra, és mindennapjaikban nagy hangsúlyt kap az egészséges étrend és a wellness. A házastársak nem félnek a partnerük elvesztésétől, úgy érzik, hogy az anyagi szövetség, a közös erőfeszítések, az erős érzelmi stabilitás összetartja őket.

Közös jellemzője a két csoportnak, hogy saját lakáshoz önerőből csak nagyon kevesen jutnak a kedvezőtlen hitelfeltételek miatt. Ennek ellenére, különösen a dinkik, előszeretettel gyűjtenek magas minőségű, márkás szórakoztató elektronikai cikkeket, bútoraikat és lakáskiegészítőket pedig a divatirányzatnak megfelelően szeretik kiválasztani. A márkákhoz fűződő viszonyuk inkább mondható racionálisnak, mint érzelminek. A márkától elsősorban minőséget és megbízhatóságot várnak, a kiválasztásnál a termék hírnevét és tulajdonságait veszik figyelembe. Olyan termékeket vásárolnak, amelyek jó áron magas minőséget nyújtanak. Nem saját maguk kifejezésére használják a márkát. Tudatosan megtervezik a vásárlási folyamatokat, a lassan fogyó cikkekre pedig hosszasan gyűjtenek, valamint anyagi tartalékot képeznek a váratlanul felmerülő kiadásokra. Bizonyos termékkategóriáknál hajlandóak lemondani a márkáról, különösen háztartási szerek, üdítők esetében. A fiatal szülők ehhez képest annyiban különböznek, hogy a saját maguk részére vásárolt termékek olcsóbbak, míg a gyermeküknek a legjobb minőséget, a kiváló, márkás termékeket vásárolják meg.

Leghatékonyabban a szórakoztató, kedves reklámokkal lehet őket megszólítani. A filmeket megszakító reklámokat, a túl extrém, vad hangulatot sugalló reklámfilmeket zavarónak, irritálónak tartják.

Összegzésül, nagy a távolság a dinkik és a fiatal gyerekes párok között, mivel a jó szülő alárendeli saját igényeit a gyermekei igényeinek, úgyszólván lemond magáról. Ezzel szemben a dinkik élvezik a szabadságot, amiért keményen meg is dolgoznak. A dinkik úgy gondolják, először megteremtik az anyagi biztonságot, lakást vesznek, amit kényelmüknek megfelelően berendeznek, utazgatnak, egyszóval élvezik az életet. Ha mindezen túl vannak, akkor kezdenek csak a gyermekvállalás gondolatával foglakozni.

 Lévén hogy egy materialista társadalomban élnek, mind a dinkik, mind pedig a fiatal szülők félelmei és vágyai anyagi jellegűek. A gyerekek már nagyon korán vásárlásra szocializálódnak, és arra tanítják őket, hogy legyenek versenyképesek, tanuljanak annak érdekében, hogy jó álláshoz jussanak. A lakás kulcskérdés a dinkik és a fiatal szülők életében egyaránt, mivel a saját lakás jelképezi a felnőtté válást. Napjaink hihetetlen mértékben felgyorsult és individualista világában a legnagyobb kihívás abban rejlik e generáció számára, hogy egy anyagilag és érzelmileg stabil családot tudjanak alapítani anélkül, hogy a családalapítás folyamatában feláldoznák saját magukat.